A harcművészet eszköze a test, ezért alapvetően a fizikai tapasztalatok útján teszi megélhetővé a tanításokat. A problémákra is a test segítségével mutatunk rá: mozgás közben válnak láthatóvá, megfoghatóvá. A megoldást minden esetben a test harmóniájának megteremtése,…

Önismeret nélkül nincs hatékony harcművészet. Jó bunyós lehet valakiből úgy is, ha nincs tisztában saját korlátaival és mozgatórugóival. Ehhez bőven elég a kellő izomtömeg, illetve az, hogy az ember megtanulja a szakmát. A harcművészet azonban nem csupán arra törekszik, hogy…

A távol-keleti harcművészetek fejlődése sok szemszögből értelmezhető. Aki számára a sporttá válás az elsődleges, az nyilvánvalóan azt fogja kiemelni, hogy több harcművészet is bekerült az olimpiai játékok programjába. Akit a hatékonyság érdekel, az a profi bunyóra vagy a…

A harcművészet nem azonos az ősi közelharc rendszerekkel. Túlmutat azokon, hiszen már viszonylag korán egy embereszmény megvalósításának eszközévé vált. A lőfegyverek megjelenésével a közelharcban való jártasság sokat veszített gyakorlati értékéből, aminek következtében…

A XIX. század végén többféle sportot integráltak az iskolai oktatásba. Számos sport született azzal a céllal, hogy a lehető legjobban segítsék a korabeli iskolarendszer által preferált célokat: a csapatmunkát, a versenyt, a taktikai készségek kifejlesztését, a bátorságot, a…

A harcművészet nem sport. A harcművészet életforma. Egy időben a legtöbb harcművész szinte biztosan ezt válaszolta, ha megkérdezték tőle: „Mit sportolsz?” Persze ez csak részben igaz. Egyfelől mert eredetileg a nyugati sportok szellemi-kulturális háttere legalább olyan mély,…

A kívülállók sokszor úgy gondolják, hogy a harcművészetek valamiféle morális többlettel bírnak a nyugati küzdősportokhoz képest. Mielőtt nagyon elszállnánk, felidézném az egyik legnevesebb magyar harcművész szavait: „Az a baj a harcművészettel, hogy teli van…