– Remélem, nem sértődtél meg – folytatja. – Én komolyan gondoltam, hogy időnként beszélgethetnénk – dobja hátra ismét a haját. – Igaz, azóta nem jelentkeztél…  …

 – Értsd meg, Geri: én tényleg nem erőltetem, hogy olyasmiről mesélj, amiről nem szeretnél. – Lágy a hangja, akár egy testetlen ígéret. – Csak gondoltam, beszélgetünk kicsit. Nem akarok faggatózni. Bocsáss meg, ha erőszakosnak tűntem. Tudod, a női…

 Szilvia már letelepedett az egyik sarokasztalhoz. Leülök vele szemben. Testhez tapadó pólója és nadrágja kirajzolja az alakját. Próbálom nem bámulni. Kevés sikerrel. Nem zavarja, vagy csak nem vesz róla tudomást. Beletemetkezik az étlapba.  …

 És a szűk mozgástér. Nincs időnk fölösleges dolgokon rágódni. Minden pillanatban kockáztatjuk a lebukást. Nem tudom, Barna életére milyen kihatással lenne, ha kiderülne, tartja velem a kapcsolatot, de az biztos, hogy én búcsút vehetnék az Alapítványtól. Tudom, mivel…

Tudom, hogy Markóra, Stefire, Kálmánra vagy Nataliára ugyanúgy számíthatok. A felsősök az ellenségeink. Markónak keserves lehetett megtanulni, hogy rajta keresztül húztak csőbe bennünket, de ez olyan lecke, amit nem felejt el az ember. Egy életre megtanultuk mindannyian, hova…

Az a baj, hogy logikusan hangzik, amit mond. Miközben hallgatom, egyre inkább érzem, talán elszúrtunk valamit. Lehet, hogy végtelen kitartással evezünk olyan irányba, ahol semmi sincs? Csakhogy mindezzel szemben áll az adatok tömege. Minden, amit kiindulásként kaptunk, és minden, amit…

– De hát ez egy nyilvános expo, nem? – kérdezi Stefi értetlenül. – Bejegyzett cégek vesznek részt ezen a hivatalos rendezvényen. Sok szeretettel várják az érdeklődőket. Vagy ha nem, akkor minek az egész felhajtás? Kelemen Zsolt elmosolyodik. – Persze, ez…