Március 27. Még mindig tart a melegfront, napközben csaknem húsz fokig kúszik a hőmérő. Tiszta az ég, a kosárlabdapálya fekete aszfaltborítása magába szippantja a napfény melegét. Igor bá’ a hétvégén kihajt bennünket egy gyors házibajnokságra. Mindenki játszik…

– Sajnálom, nem akartalak megbántani – mondja mélyen a szemembe nézve. – Bocsánatot kérek, amiért az előbb kiabáltam veled… Máskor valószínűleg elvesznék zöld szemében, ám most valami miatt nem hat. Inkább csak olaj a tűzre.   – Nem az a…

Miközben Fedor bá’t hallgatom, olyan érzésem támad, mintha egyenesen hozzám intézné a szavait. Mintha ezt mondaná: Vedd már végre észre, ami a szemed előtt van. Ne csak nézz, hanem láss! Hirtelen minden, eddig szabadon lebegő szál értelmet nyer. Újfent megvilágosodnak a…

Mindkét nagyhatalom olyan mennyiségű atomfegyvert halmozott fel, hogy külön-külön is többszörösen fel tudnák robbantani az egész bolygót – folytatja Fedor…

 – Átugorjak, ha befejeztem a házimat? – veti fel Natalia. – Végigrághatnánk még egyszer az egészet. Csábítóan hangzik, csak sajnos besokalltam. Semmi kedvem egész este ezen vitatkozni vele. Magányra van szükségem, hogy nyugodtan átgondolhassam az egészet.…

 – Szerintem ne kezdj el összeesküvés-elméleteket gyártani – figyelmeztet Natalia. – Ha ebben az ütemben folytatod, pillanatokon belül eljutsz oda, hogy a PASTRUJNO valójában világhatalomra tör.   – Maradjunk abban, hogy ezt a baromságot te…

 Leteszem a rudat, és a helyükre pakolom a tárcsákat. – Végeztél? – kérdi Fedor bá’. Ez a szokásos játszmánk: pontosan tudom, hogy a szeme sarkából végig követi az edzésemet. Nem csak az enyémet, mindenkiét. Nála nincs ellógott széria. Ha valaki…