– Szerintem menjünk oda – javasolja Natalia. – Na, persze – horkan fel gúnyosan Stefi. – Miért, van jobb ötleted? – néz a szemébe Marko. – És mit mondasz neki? – húzza el a száját Stefi. – Hogy volt egy egész jó elméletünk…

Egyfelől jól esik, hogy Natalia a csapattal maradt, másfelől van egy kis rossz érzésem. Ő megúszta, és most velünk van. Kicsit olyan, mintha tudta volna, mi lesz, és ellenőrizné, mit lépünk. Persze tudom, hogy hülyeség. Bőven elég lett volna, ha nem eszik a csokiból. A másik…

Nem megyünk le reggelizni. Nem csak azért, mert az étel gondolatára is összefacsarodnak a beleink, hanem mert képtelenek lennénk elviselni a többiek gúnyos pillantásait. Az az igazság, hogy Jovan hadművelete egyszerűen tökéletes volt: mindenben Szun cu útmutatásait követte.…

Jovan előrenyúl, és bekap egyet az asztalon heverő bonbonok közül. – Jaj, bocs, hogy bunkó voltam, egyetek ti is – kínál, a tányérra mutatva.                 Vacsora után vagyunk, de azért…

 Átrendezték a szobájukat. A szemben lévő két falhoz húzták az ágyakat, és az egyik mellé tették a két széket. Ők az egyik ágyra és a székekre telepednek, mi velük szemben szorongunk egymáshoz préselődve, mint villanyvezetéken a verebek. Ha az volt a céljuk, hogy…

 – Bevállalom - mondom. - Félóra múlva az aulában. Szeretem az Oberlaát, de megvannak a maga hátrányai. Például, hogy teli van vidékről a fővárosba felrándult osztrákokkal, akik hihetetlen intenzitással képesek utálni a magunkfajta társaságokat. Csöndesen, de…

Március 13. Busszal érkezünk az osztrák fővárosba, ami mindig gondot jelent a napközbeni forgalomkorlátozás miatt. Illetve valójában nem is, jó a tömegközlekedés, csak sokadszorra állapítom meg, hogy a külföldi utakat illetően javíthatatlanul sznob vagyok: akkora bőröndöt…