Minden harcművészetnek megvan a maga bázisa. A kezdők eleinte lelkesen csinálják, később egyre inkább nyűgnek érzik. Azután persze fordul a kocka, mert az egyszerű gyakorlatok folyamatos sulykolása meghozza a maga gyümölcsét: ezek az elemek lesznek azok, amelynél az ember először képes megérezni a mozgás lényegét, ám sokaknál ez csupán átmeneti állapot. Hogy ki mennyi időt fordít a bázisra, az stílustól és mestertől is függ, a legtöbben mégis elhanyagolják egy szint fölött. Lehet, hogy kötelező jelleggel bent marad az edzésprogramban, de lassanként másra helyeződik a hangsúly. Az öreg mesterek viszont hajlamosak a haladókkal is hosszú órákon át alapgyakorlatokat végeztetni, és ennek nem csupán az az oka, hogy fiatal korukban így tanultak.

A bázis nem a formagyakorlatok vagy a küzdelem előszobája. Épp ezért hiba a bázist katából kiragadott részletekből, vagy szituációs gyakorlatokból felépíteni. A jó bázis azokat az alapokat adja meg, amelyek nélkül nincs hatékony harcművészet: az egyensúlyt (01:32), a talajhoz való tapadást (01:36), a fókuszt (00:16), a csípőmunkát (01:48), a kéz és láb összehangolását (03:49), hogy az egész test egységben mozogjon (03:31).

A bázis célja a testtudatosság megteremtése és behangolása, ami az önismeret felé vezető út első lépése. Bár a különféle harcművészetek bázisgyakorlatainak mozgásanyaga jelentősen eltérhet egymástól, a fent felsorolt célok valamennyi irányzat alapgyakorlataiban megtalálhatók.

A bázis nem áll közvetlen kapcsolatban a hatékonysággal. Attól, hogy valaki szépen és pontosan hajtja végre az alapokat, nem lesz jó bunyós, eredményes versenyző, de még csak jó harcművész sem. A győzelemhez egy sereg tulajdonság sokkal fontosabb, mint az, hogy valaki milyen szinten képes hasznosítani fizikai adottságait.

A harcművészet nem mozgásművészet: ebben a műfajban nem lehet megúszni a pofonokat. Ugyanakkor a harcművészet más, mint a küzdősport vagy a közelharc – olyan pedagógiai rendszer, amelynek célja, hogy megteremtse az egyén és tágabb környezete harmóniáját. Ehhez nélkülözhetetlen a pontos bázis, hiszen amíg valaki nem ismeri tökéletesen saját testét, addig nem lehet önismeretről beszélni. Ezt a készséget azonban nem elég egyszer megszerezni. Az ember teste folyamatosan változik, ezért a mozgás is állandó hangolást igényel. Az idős mesterek ezért térnek vissza kényszeresen az alapokhoz. Ők már nem a harcművészetet akarják megtanulni, hanem önmagukat, és megteremteni/megőrizni a harmóniát. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy az ember nap mint nap alkalmazkodik a pillanatnyi helyzethez. A tökéletesség mindig csak a pillanatnak szól – de ettől szép a harcművészet.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A muay thai igazai látványsport, de ez nem jelenti azt, hogy a versenyzők kizárólag az akrobatikára gyúrnak. Akit elsősorban a harmonikus mozgás vonz a harcművészetben, az inkább keressen magának más irányzatot. A thai boksz ringben ugyanis kőkemény pofonok csattannak. Igaz, a srácokon legtöbbször kesztyű van – bár a burmai határszélen nem ritkák a csupaszöklös viadalok – de a könyökösök elég brutálisak. Persze a rúgásokat is rendesen odamérik, és akinek már csattant a fején betonkeményre edzett sípcsont, az tudja, milyen fájdalmas, ha jól megkínálják egy körívessel, ráadásul ott vannak a rögzített térdesek, amiből ritkán kér az ember repetát. Persze, anélkül is adják…

A gyakorlatlan szem számára a muay thai kétségbeesett kapálódzásnak tűnhet (00:34), azután váratlanul elcsattan egy olyan könyökös, amire a szakértők is elégedetten nyalják a szájukat (00:37). Egyébként sokaknak épp ez a kiszámíthatatlanság jelenti az összecsapások varázsát. A versenyzők nemegyszer vert helyzetből fordítanak, és egy csonttörő ütés mindig benne van a pakliban. Egy biztos: muay thai mérkőzésről csak a végén érdemes nyilatkozni.

Azt már megszokhattuk, hogy a thai harcosok minden nagykönyvben lefektetett alapelvet semmibe véve hajolnak el a rúgások elől (00:41, 01:09, 01:22, 01:55), ráadásul láthatóan eredményesen támadnak vissza (00:42, 00:45, 01:23), de némelyik megoldás elég merésznek tűnik a full contact ringben (02:46, 01:18). Tegyük hozzá: bejött, a közönség pedig láthatóan imádja. Az utóbbinál (01:15, 01:18) nem igazán lehet eldönteni, hogy a srác ilyen jól érzi-e a távolságot, vagy csak egyszerűen szerencséje volt.

A mai összeállításban is megcsodálhatjuk a thai versenyzők hagyományos keménységét (00:46, 01:58, 02:17, 03:07, 03:17, ), és a rendszerre jellemző földreviteleket (00:48, 00:51, 00:58, 01:01, 02:53). Akad egy-két tiszta fejrúgás (00:54, 01:35, 03:50), és tankönyvbe illő, klasszikus megoldás is (01:26, 01:28, 01:30, 01:32), bár a legtökéletesebb kombináció is kicsorbul, ha a másik jól bírja a pofonokat (01:32, 02:06, 03:01). A legelképesztőbb jelenet persze az, amikor egy lendületes akció (02:08) végén a versenyző sikeresen kiüti önmagát (02:15).

A muay thai eszköztárába ma már a nyugati ökölvívás is beletartozik (02:28), ami tovább színesíti a mérkőzéseket, bár ebben az anyagban nem igazán jön ki, milyen tökéletesen ötvözik az európai technikákat a hagyományos muay thai elemekkel. A klipp végére viszont betettek néhány szép kiütést, (03:27, 03:38, 03:49), amiből megint jól látszik, mit lehet eladni éles küzdelemben.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A húzódzkodás az egyik leghatékonyabb alapgyakorlat. Aki már kicsit elmerült a témában, az rendszerint váltogatja a fogásokat (felső-, alsó-), mellhez, vagy fej mögé húzódzkodik, szélesen vagy szűken fogja a rudat, esetleg súlyokkal nehezíti a feladatot – bár ezek nem mindegyikét díjazza a vállizület. Persze a harcművészetben az erősítés sosem esztétikai célokat szolgál, noha a harcművészet és az esztétikum elválaszthatatlanok egymástól. A harcművész nem pusztán győzelemre törekszik: elegánsan és könnyedén akar győzni. Azonban a harcművészet nem attól hatékony, hogy esztétikus, hanem attól esztétikus, hogy hatékony, ami egyáltalán nem mindegy. Aki erről megfeledkezik, azt kellemetlen meglepetések fogják érni.

Az erősítés épp ezért kihagyhatatlan a harcművészetben. Persze, mint mindennek, az erőfejlesztésnek is számos célja van. Mármint azon túl, hogy felkészítsék a terhelésre a gyakorlót, illetve, hogy hatékonyabbá tegyék a technikákat. Aki már túlesett az első komolyabb edzőtáboron, pontosan tudja, milyen közösségépítő hatása van a csoportos, gyilkos erőnlétiknek. De az erősítés során szembesül az ember kézzelfoghatóan a saját határaival, és azzal is, hogy ezek a határok kitolhatók. Ha jó a mester, az erőfejlesztés nem csupán a gyötrődés, büntetés vagy a tökösítés eszköze, és messze túlmutat a közös szívás eredményeként kialakuló csapatszellemen. Az alapozás ideális esetben az önismeret első lépcsője. A jól összerakott gyakorlatsorok nyomán a tanulóban kialakul a testtudatosság.

Természetesen a harcművészetben is azokat az izomcsoportokat fejlesztjük, amelyek az egyes technikák hatékonyságát javítják. Ezt persze személyre behangolt gépekkel lehetne leghatékonyabban végezni, azonban ezt csak nagyon kevesen engedhetnék meg maguknak. A legtöbben ezért szabad súlyokkal, illetve a saját testükkel dolgoznak.

Erik Paulson és Greg Nelson edzései többször szerepeltek a Mafláson. Végtelenül nyitottak, és nemigen foglalkoznak a fölösleges sallangokkal: kizárólag az érdekli őket, mi működik éles küzdelemben. Természetes kíváncsiságuk, gyakorlatiasságuk kreativitással párosul. A húzódzkodásoknak is sikerült új dimenziót adniuk.

Nem hinném, hogy másodpercekre lebontva kellene elemezni a mai anyagot. Mindazt elmondják maguk is, amit én tudnék a tárgyban. Gondolatébresztőnek nagyon jó ez a pár perc. Akinek mindez nem elég, az forduljon bizalommal a falmászókhoz, akik többféle vastagságú kötélből és csomófajtából épített pályákon közlekednek, hogy erősödjön a fogásuk. Persze a harcművészet célja más, de mint ebből a filmből is látszik, a máshonnan kölcsönzött edzésmódszereket könnyen a magunk szándékaihoz igazíthatunk, ha tisztában vagyunk vele, hogy valójában mit akarunk.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

Az MMA megjelenése óta előtérbe került a földharc. Kétségtelen tény, hogy nem ez a legelőnyösebb megoldás, amikor több támadóval kerül szembe az ember, de ha párharcban az egyik fél a földön akarja folytatni, akkor nagy valószínűséggel ott fog eldőlni a küzdelem kimenetele. Az gyorsan kiderült, hogy az, aki kizárólag állóharcra specializálódott, hosszú távon nem lesz eredményes azokban a szabályrendszerekben, ahol a földharc is megengedett. Természetesen nem arról van szó, hogy  földharc valamiféle csodafegyver lenne, de épp olyan kikerülhetetlen a bunyóban, akár az ökölvívás, vagy a könyéktechnikák.

Már korábban is volt szó arról a Maflásban, hogy a kung funak ugyanúgy szerves része a birkózás, ahogy a hagyományos okinawai karaténak is. Azt, hogy a Shalin kung fuba beletartozik a földharc, a ’80-as évek elejétől tudni lehetett. Azon meg, hogy a jujutsu feszítések Kínából származnak-e, vagy a japánok fejlesztették-e ki őket, mind a mai napig vitatkoznak a szakértők. Ha jobban meggondoljuk, valójában mindegy.

A mai anyagban mindenesetre keverednek a hagyományos földharc elemek (00:16, 00:18, 00:21, 00:27, 00:45, 00:51, 00:54), a földrevitelek (00:25, 00:30, 00:47), illetve a feszítések (00:23, 00:49, 06:10). Persze ezek nem mindig különíthetők el tisztán egymástól, de azt hiszem, valójában senkit se zavar a dolog. Kicsit kínosabb, hogy az anyag a klasszikus jujutjus fojtások ismertetésével kezdődik (01:33, 02:01), akármilyen átszellemült arccal, és szertartásosan is mutatják be azokat. Kétségtelen tény, hogy a kínai rendszerek használják a ruhát fojtásnál, mégis kiábrándító, hogy judo gít használnak a gyakorláshoz.

Gyakori hiba, hogy a technikákat úgy mutatják be, „ahogy a nagykönyvben meg van írva (02:18, 02:29, 02:51, 03:13, 05:50)”. Rengeteg iskola van, ahol nem különítik el a reális technikákat a testmechanika beidegzéséhez használt mozdulatsoroktól. Az utóbbiak a test és a mozdulat megértését célozzák, és hogyha valaki éles helyzetben próbálja eladni őket, az rendszerint kegyetlenül ráfázik – vagy ha nem, pokoli szerencsés.

A csinna technikák (02:57, 03:07, 03:23, 04:20) nem véletlenül kapcsolódnak a földharchoz. Az izületi feszítéseket földharcban a legcélszerűbb alkalmazni, ahol könnyű bázist adni a technikának. Mindenesetre kiderül a felvételből, hogy ebben a rendszerben rendkívül könnyen váltanak fogásból ütésbe (03:34, 05:04, 05:05, 05:11, 08:49), és előszeretettel használják  kyusho pontokat (03:40, 03:48, 03:54, 03:59, 04:32, 04:34, 04:37, 04:48). Ezzel együtt, aki már jobban belemászott a harcművészetekbe, túl sok új megoldással nem fog találkozni. Hogy ez abból fakad, hogy minden harcművészet a Shaolinból ered, vagy egy szerves folyamat eredménye, azt ki-ki döntse el maga.

Nekem személy szerint jobban bejön Chau mester, de ha valakit vonz, hogy széles mozdulatokkal, szertartásosan gyakoroljon, az azt hiszem, élvezni fogja a felvételt.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A száz ellenfeles küzdelem a harcművészet legkeményebb vizsga- és sportteljesítménye. Sehol sincs olyan párharcra épülő verseny, ahol egyetlen napon kellene száz emberrel felvenni a küzdelmet – de a harcművészet mindig az emberi teljesítmény legvégső határait feszegeti. Az ötlet a Kyokushin karate alapítójától, Masutatsu Oyamától származik, aki három egymást követő nap teljesítette ezt a próbatételt – és ő az összes küzdelmet győzelemmel fejezte be. A Kyokushinkaiban rajta kívül eddig tizennyolcan állták végig a váltott ellenfelekkel folytatott száz összecsapást.

Bár vannak, akik szerint ezek a küzdelmek nem mennek vérre, azaz kicsit lazább, dojofight jellegűek, én úgy láttam, hogy a Kyokushin vizsgákon elég rendesen odateszik magukat az ellenfelek. Ez a száz ellenfeles összecsapásokon is így van, már csak azért is, mert a jelöltnek legalább a küzdelmek felét meg kell nyernie ahhoz, hogy eredményesnek mondhassa a sorozatot. A partnerek pedig nem azért mennek oda, hogy hozzásegítsék a sikerhez (03:37). Ebben a műfajban semmi értelme felhigítani a feltételeket. Nem az a lényeg, hogy valaki elmondhassa magáról, hogy megcsinálta, hanem az, hogy valóban képes-e megtenni. Akik végigmentek ezen a darálón, pont attól különlegesek, hogy kibírták a dolgot. A száz ellenfeles küzdelem a harcművészet Mount Everestje.

Persze senkinek se ajánlanám, hogy hírtelen ötlettől vezérelve nekiugorjon a dolognak. Ehhez azért hosszú évek kitartó edzésmunkája kell (00:03, 00:07, 00:10, 00:38, 00:40, 00:48, 04:06, 04:20, 04:40, 05:05), hiszen a dolog csak akkor lesz hiteles, ha megfelelő színtű ellenfelekkel vívja az ember a küzdelmeket.

A mai anyagból az is egyértelműen kiderül, hogy egy ilyen jellegű sorozatot nem lehet egy-két jól begyakorolt technikával megúszni, ide végtelenül széles elemrepertoár (01:50, 01:56, 01:58, 02:02, 02:07, 02:10, 02:32, 02:35, 02:47, 03:09, 03:13, 03:28, 03:30), és rendes versenyzői rutin kell (01:17, 01:19, 01:21, 01:23, 01:30, 01:41, 01:43, 01:48). A száz ellenfeles küzdelem logikája azt sugallja, hogy a lehető legtöbb összecsapást minél gyorsabban, azaz K.O.-val kell befejezni (01:50, 01:51, 01:52, 02:02, 02:05, 02:14, 02:28, 02:37, 02:43, 02:45, 02:55, 02:57, 03:00, 03:03, 03:05, 04:00), hiszen ilyenkor nem kopik tovább az ember.

Akárhonnan nézzük, ez a gyakorlat elsősorban az állóképességről és az akaraterőről szól, és azok, akik végigcsinálták, olyasmit tudnak, amit a legtöbb harcművész nem.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

Saenchai a legnevesebb muay thai versenyzők egyike, bár nálunk nemigen ismerik. A súlya miatt (50-60 kg között mozog) nemigen lesz nemzetközi sztár, hiszen még Thaiföldön is sokszor nálánál nagyobb ellenfelek ellen kell küzdenie. Ennek ellenére érdemes figyelni rá, mert sikerült megalkotnia a modern muay thai és az ősi tekercseken található hagyományos technikák szintézisét.

Végtelenül laza, rugalmas, robbanékony és kemény (01:18). Ez az első, amit el kell mondani róla. Ráadásul egy csomó olyan helyzetet megkockáztat, amit a modern küzdelemelmélet alapból elvet. Valószínűleg itt is lesznek okos kommentek, csak ne feledjük, hogy Saenchai élesben adja el ezeket a megoldásokat, és a muay thai ring igazán nem az a hely, ahol ne nyílna mód rá, hogy keményen keresztbeverjenek valakit, ha hülyeségeket csinál.

A mai klip nem túl hosszú, ráadásul az érdemi része 00:46-nál kezdődik, de így is elég sokat lehet látni. Már az első mozzanat is parádés, hiszen valamennyien megtanultuk, hogy nem szabad túlontúl hátradőlni, mert akkor az ellenfél könnyedén kibillenthet az egyensúlyunkból. Most láthatjuk, hogy ez is olyan tétel, ami bizonyos megszorításokkal igaz. Megfelelő ütemben végre lehet hajtani a technikát, ráadásul Saenchai az, aki ezt követően megdobja az ellenfelét (00:48). Sok mindent el lehet mondani róla, de azon lamentálni, hogy ne lenne egyensúlyban, nem érdemes.

Döbbenetesen erősek a rúgásai is, ahogy az a muay thaihoz illik (00:50, 00:51, 0:53, 01:21, 01:28). De a legelképesztőbb, hogy szinte bármely helyzetben képes földre vinni az ellenfelet (00:56, 01:49, 01:52, 01:58). Amint a legkisebb megingást érzékeli, máris ott a dobás (00:59). És valljuk be, elég rendeseket zakóznak az ellenfelek (01:02, 01:04). A magas rúgásoknak és a földreviteleknek ez a kombinációja hihetővé teszi a tekercseken ránk maradt, klasszikus, harctérinek mondott technikákat is.

Persze tegyük hozzá, vonzódik a show-elemekhez (01:16). Ezt a rúgást még sose tudta igazán jól eladni, viszont nemegyszer került miatta szorult helyzetbe. Egyébként rendkívül kreatívan használja a muay thai eszköztárát (01:46), akár az elindított akció közben is vált, ha úgy látja jónak (01:25). Végtelenül folyékonyan harcol, és bármikor képes meglepni a másikat (02:14). Érdemes megnézni a kiegészítő anyagot (04:04), mert Saenchai az egyetlen ember, akitől éles helyzetben láttam az Aikido elvén alapuló dobást – és neki elhiszem, hogy meg tudja csinálni. Tényleg nem semmi.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.

A pao eredetileg a muay thai eszköztárába tartozott, de ma már csaknem minden harcművészetben használják, ahol ütések és rúgások vannak. Aki már dolgozott paóval – vagy látott hagyományos muay thai edzést –, az pontosan tudja, mennyire meg lehet hajtani valakit ezzel az eszközzel. A pao egyesíti magában a zsák, az ütőpajzs és a pontkesztyű minden előnyét. Gyakorlatilag nincs olyan helyzet vagy kombináció, amit ne lehetne beiskolázni vele.

Az MMA nem tartozik az ortodox rendszerek közé. Egyetlen vezérelve van: azt építi be, ami működik. Bármit bármivel összerak, amennyiben az hatékonynak bizonyul a küzdelemben. Az MMA talán a leginkább „személyre szabható” stílus, ugyanakkor megvannak a maga kőkemény korlátai is: megfelelő izomtömeg nélkül senki se lehet igazán eredményes ebben a sportágban.

Mivel ezeken a mérkőzéseken a szem-, here-, és toroktámadásokon kívül gyakorlatilag minden megengedett, az edzések sem szűkülnek le a küzdelem valamelyik szegmensére. Ez jól látszik a mai anyagban is.

Maga a gyakorlat hagyományos módon kezdődik. Vezényszóra már beiskolázott kombinációk a paóba (00:09), először csak kézzel, azután hozzáteszik a lábat is (00:24, 00:36). Persze itt is tetten érhető az MMA edzések egyik jellegzetessége, hogy pontkesztyűzés közben előszeretettel küldik le egy-egy sorozat végén fekvőtámaszhelyzetbe a gyakorlót (00:19, 00:28, 00:31), hogy a földől felpattanva folytassa tovább a gyakorlást.

A megszokott drilleken túlmutató megoldás, amikor a rögzített fejet támadják ütésekkel (00:41). Ennél is meglepőbb a hagyományos harcművészethez szokott szem számára, amikor az ütés-rúgás kombinációk közben hirtelen test-test elleni küzdelemre váltanak (01:02). És mindig van tovább. Újabb váltás, ezúttal birkózó bábura (01:20). A dobásokat földharc követi (01:26, 01:30, 01:30, 01:42, 01:45), természetesen hamisítatlan MMA-s stílusban.

És máris visszaállnak az ütés-rúgás kombinációkra (01:51). Innentől nemigen tapasztalunk újat, ismét jön a test-test elleni küzdelem (20:21), a birkózó bábú (02:44), a földharc elemek (02:46). Persze most is vannak szokatlan megoldások, például, amikor nehezítve kell folytatni a földharcot (02:55), de gyakorlatilag nem változik az edzés kerete. Igaz, ez a móka több, mint hat percen át tart, ami a beiktatott szünet (03:43) ellenére is gyilkos.

A kiegészítő anyagot a Maflás Facebook oldalán találjátok.